A TPR (Total Physical Response) a nyelvtanítás ma már nem is annyira új módszere James J. Asher, a kaliforniai San Jose State University pszichológus professzora nevéhez fűződik.
Módszerének kifejlesztését 30 éves laboratóriumi kutatások előzték meg és a módszert a világ különböző nyelvein tesztelték, még a siketek jelnyelvén is. Első könyvét a TPR-ről 1977-ben jelentette meg, Learning Another Language Through Actions címmel. A könyv mára már a hetedik kiadását érte meg.
A módszer lényege, hogy a nyelv tanulását a megértés szempontjából közelíti meg, tehát a hangsúlyt nem a beszédre helyezi, sokkal inkább a hallottak megértésére.
Sokak szerint ez a módszer szemben áll a kommunikatív módszerrel, mivel az a nyelvi - szóbeli, vagy írásos megnyilvánulásra helyezi a hangsúlyt.
A kommunikáció viszont nem csak nyelvi megnyilvánulásból áll. Egy vállvonás, egy lesütött szem, egy mosoly, egy mozdulat ugyanúgy a kommunikáció része, ugyanúgy jelentéssel bírhat, mint a szavak.
Asher azt vizsgálta, hogy a kisgyermekek milyen módon sajátítják el az anyanyelvüket. Megfigyelte, hogy a szülők és gyermekeik közti kommunikáció az első hónapokban a szülők beszédére adott cselekvéses válasz a gyermekek részéről, amit pozitív visszajelzés követ a szülő részéről.
Például, ha a szülő azt mondja "Tapsi, tapsi!" a gyermek összecsapja két tenyerét. Erre a szülő megdícséri a gyermekét.
Asher mindebből arra következtetett, hogy egy nyelvet elsődlegesen hallás által sajátítunk el. Azt is megfigyelte, hogy a kisgyermekek hosszú időt - hónapokat, esetleg éveket töltenek a nyelv hallgatásával, és már nagyon sok mindent megértenek, mielőtt anyanyelvükön megszólalnának.
Szerinte a beszéd természetesen és spontán módon alakul ki, miután a gyermek hallás által már belsővé tette a nyelvet.
Módszerét tehát három hipotézisre építette:
- a nyelvtanulás alapja a hallgatás
- az effektív nyelvtanulás az agy jobb hemiszférájához kapcsolódik (mozgás)
- a nyelvtanulást gátolja a stressz
A nyelvtanaulás tehát a nyelv hallgatásával és megértésével kezdődik. Asher szerint egy tanórán akár 12-36 új szót is elsajátíthat a tanuló anélkül, hogy azokat kimondaná.
Kulcsfontosságú az agy jobb hemiszférájának bekapcsolása a nyelvtanulási folyamatba. Az agy ezen része koordinálja a mozgást, így a nyelvet könnyebb mozgásos feladatokon keresztül elsajátítani. Az agy bal hemiszféráját csak azután érdemes bekapcsolni a nyelvtanulásba, miután a nyelvet tanuló személy már nagyszámú jobb féltekét érintő nyelvi tapasztalattal rendelkezik.
Asher harmadik hipotézise szerint a nyelvtanulás legnagyobb akadálya a stressz. A negatív emóciók gátolják a nyelv tanulását. Ezért azt ajánlja a nyelvtanároknak, hogy ne erőltessék diákjaikat szóbeli megnyilvánulásra mindaddig, míg erre késznek nem érzik magukat, és a hibák kijavítására se helyezzenek túl nagy hangsúlyt, mivel ez is gátlásossá teheti diákjaikat.
A TPR-ről a gyakorlatban a következő bejegyzésben... :)
