Terveim szerint legalább havonta egyszer szeretnék filmet (mesét) nézni a gyerekekkel, hogy ráérezzenek a nyelvre. Egyrészt, hogy természetes formájában hallják a szlovák nyelvet, másrészt, hogy motiváljam őket.

A mese  még fontos része az életüknek, leköti a figyelmüket és  egy idő után talán már az sem zavarja őket, hogy nem a saját nyelvükön hallgatják a történetet. Esetleg még sikerélmény is lehet, ha a mesében felismernek olyan szavakat, amiket tanultak és most már értenek. (Itt pl. "rodina, otec, mama, dom, škola, učiteľka" )

A mese, amit választottam a számukra: V hlave (Agymanók).

A filmnek kb az első húsz percét néztük meg. Előtte felkészítő gyakorlatként "emoji" képek segítségével beszélgettünk a különféle érzésekről magyarul. Majd a legfontosabbakat elismételtük párszor szlovákul- a képekhez kötve. Ilyen szavak voltak a "šťastný / šťastná,  smutný / smutná,  nahnevaný / nahnevaná (znechutený / znechutená,  mám strach)".  Gyakoroltuk, hogy a fiúk így mondják, a lányok pedig amúgy. Nem tértem ki arra, hogy ez miért van így, nem is kérdezték.

A filmrészlet után a filmben szereplő "agymanók" képeivel azonosítottuk az érzéseket. Eltúlzott mimikával gyakoroltuk a "Som smutný. / Som smutná.  Som šťastný. / Som šťastná.  Som nahnevaný. / Som nahnevaná." mondatokat.

A következő órán pedig a témához kapcsolódóan felelevenítettük a többek által ismert dalocskát: Keď si šťastný, tlieskaj rukami...

Sikerélménynek veszem, hogy az egyik fiúcskám azóta már többször is elém állt összefont karokkal és összevont szemöldökkel mondva: "Som nahnevaný!"