Az angol tankönyvekből megtanultam, hogy jó, ha az órának vannak rendszeresen visszatérő, ismétlődő elemei. Ezek afféle keretet adnak az órának, kapaszkodó a tanárnak és a diáknak egyaránt.

Ennek jegyében minden órámat ugyanazzal a magam-farigcsálta dalocskával kezdem:

Ahoj, ahoj, dobré ráno,

Ako sa máš dnes?

Ahoj, ahoj, dobré ráno,

Želám pekný deň!

A dalocska közben egy báb-baglyocskával körbesétálok a gyerekek között, valakinek pacsit ad a bagoly, valakit megcirógat. Utána még némelyikükhöz külön odamegyek és megkérdezem: "Ako sa máš?" - természetesen segítek a válasszal.

Másik ilyen visszatérő része az órának a körbe hívó versike:

Poďme všetci do kruhu,

Sadnime si!

Amíg ezt a versikét kétszer-háromszor elismételjük, mindenkinek van ideje a padjából kikászálódni és körben leülni. Ilyenkor általában aztán valami új dologgal ismerkedünk meg- vagy új szavakkal, amelyek képkártyáit a kör közepére teszem és így dolgozunk velük, vagy új dalocskával, mondókával, amit valamilyen mozgással kísérünk.

Ezután következik az órának az a része, amikor a gyerekek visszaülnek a padokba és a körben tanult dolgokhoz kapcsolódó feladatlappal dolgoznak (ez most még legtöbbször színezés), vagy párokban, kisebb képkártyákkal játszanak. Ide a következő versikével hívom őket:

Sadnime si do lavíc,

Je čas pracovať!

Az utolsó visszatérő versike pedig az órát befejező vers, amit mindegyikük nagyon hamar megtanult :)

Balíme si veci, deti:

Koniec hodiny!

Eközben elpakolják a holmijukat és felsorakoznak az ajtónál.

Ez a négy elem szinte minden órámnak része. Segítenek beosztani az időmet és a gyerekek is jobban tudják követni, hogyan halad az óra. Másik haszna, hogy ennyivel is kevesebbet kell használnom az anyanyelvüket. Már a második-harmadik alkalomtól pontosan tudták, melyik versikére hogyan reagáljanak.

Ez már kommunikáció, nem? :)