A többszörös intelligencia fogalma Howard Gardner nevéhez fűződik, aki elméletét 1983-ban hozta nyilvánosságra. Szerinte az általános intelligencia mérésére szolgáló tesztek nem ölelik fel az egyén minden képességét, és ezért nem is adnak teljes képet az egyénről.
Gardner a következő nyolc intelligencia-területet határozta meg, amelyek különböző mértékben, de mindenkinél megtalálhatóak:
VERBÁLIS-NYELVI INTELLIGENCIA- erőssége az írás, olvasás, történet mesélés, beszélgetés, vita.
LOGIKAI-MATEMATIKAI INTELLIGENCIA- erőssége a rendszerezés, kategorizálás, elvont fogalmakkal, sémákkal, viszonyrendszerekkel való munka.
TÉRBELI-VIZUÁLIS INTELLIGENCIA- erőssége a rajzolás, építés, konstruálás, képekkel, színekkel való munka, vizualizálás, térképolvasás.
INTERPERSZONÁLIS-TÁRSAS INTELLIGENCIA- erőssége a kooperáció, megbeszélés, összehasonlítás, interjú.
INTRAPERSZONÁLIS-ÖNELEMZŐ INTELLIGENCIA- erőssége az egyéni munka, tisztában van önmaga képességeivel, képes önmaga motiválására.
TESTI-KINESZTETIKUS INTELLIGENCIA- erőssége a mozgás, sport, tánc, az új ismereteket mozgáson, érintésen, tapintáson keresztül szerzi meg legügyesebben.
ZENEI INTELLIGENCIA- erőssége a ritmizálás, éneklés, dallamok felismerése, kitalálása.
TERMÉSZETI INTELLIGENCIA- erőssége a természetben végzett munka, az élővilágról és természeti jelenségekről való ismeretszerzés.
Gardner később még egy kilencedik területet is hozzásorolt az eredeti nyolchoz, ez az EGZISZTENCIÁLIS-SPIRITUÁLIS INTELLIGENCIA- erőssége a filozofálás, az élet mélyebb kérdéseivel foglalkozik.
Gardner elméletét tudományos körökben nem fogadták el egyhangúlag, mivel ugyan "jól hangzik", de tudományosan nem bizonyítható teljes mértékben. Némelyek azzal is vitatkoznak, hogy ezeket a területeket valóban intelligencia-területeknek kell venni, vagy inkább a személyiség összetevőinek.
Nekünk azonban a nyelvórán hasznunkra lehet, ha tudjuk, hogy egy-egy témát érdemes többféleképpen megközelíteni, hogy a tanulók különféle intelligencia-területeit érintsük és így megkönnyítsük számukra a tanulást.
Leegyszerűsítve a gyakorlatban ez annyit jelent, hogy egy témát különböző oldaláról mutatunk be: beszélgetésen, történeteken, meséken keresztül (nyelvi i.), énekeken, mondókákonn keresztül (zenei i.), képkártyákkal, illusztrációkkal (vizuális i.), mozgásos játékokkal (kinesztetikus i.), a környezetünkből kiindulva (természeti i.), pármunkában vagy csoportmunkában (társas i.), egyéni munkában (önelemző i.), a tanultakat pedig rendszerezzük (logikai i.).
